A balett kialakulása:

Létrejöttek a BALLO-k, később a BALETTO-k. Ezek már tartalmat hordoznak, szimbolikus figurák megjelenítésével.­­­­­­

Később létrejött a TÁNCDRÁMA, melyben megjelent a cselekmény is.

Ez a forma – mely ugyan a népi tánckultúrából ered – már színpadi műalkotás, saját törvényszerűséggel.

Meghatározott tartalommal, stílussal rendelkezik, érzelmeket fejez ki.

Az olasz és a francia táncmesterek által alkotott BALLO-k a későbbi klasszikus balett gyökerei.

A következő évszázadok alatt nagyszerű táncosok és mesterek sora csiszolta és tökéletesítette a klasszikus balett virtuóz, különleges tánctechnikáját örök értékű csodává.

Ez a csoda a balett-órákon történő rendszeres gyakorlással veszi kezdetét, melyet most vázlatosan ismertetnék.

A klasszikus balett-óra szerkezete:

A klasszikus balett-óra szerkezete, felépítése a fokozatosság elvére épül, gyakorlatainak sorrendje állandó.

A balett-óra nagy gyakorlategységei:

- rúdgyakorlatok

- középgyakorlatok

- kis és nagy ugrások (allegrok)

- forgások (tourok)

Lábpozíciók:

A klasszikus balett-technika öt lábpozíciót ismer: az első, a második, a harmadik, a negyedik és az ötödik pozíciót.

(mikor ezeket végezzük gondosan oda kell figyelni, hogy térdeinket átfeszítsük, testsúlyunk a lábfejünk külső élén maradjon és törekedjünk a kifelé fordítottságra.)

Karpozíciók:

A klasszikus balett-technika négy karpozíciót használ: az előkészítő kartartást (melynél a láb ötödikben van), az első, a második és a harmadik pozíciót.

A rúdgyakorlatok sorrendje:

Plié

Battement tendu

Battement tendu jeté

Rond de jambe par terre

Fondu

Frappé

Adagio

Grand battement jeté

Középgyakorlatok:

A középgyakorlatok elvégzéséhez szükségünk van arra, hogy megismerkedjünk a tér beosztásával és a pózok helyes kitartásával.

Miután mindezeket tökéletesre kifejlesztettük jöhetnek a bonyolultabb gyakorlatok.

A klasszikus balett elsajátításához rengeteg gyakorlás és kitartás szükséges. Például sokaknak a spárga kifejlesztése akár egy évig is tarthat, ellenben egyeseknek csak egy hónapba telik. 

A szamba afrikai eredetű, ősi népi tánc, amely a rabszolga kereskedés útján jutott el Brazíliába. Ennek a táncformának a neve a "semba" afrikai szóból származik. Szaggatott, rövid mozdulatai a megbilincselt rabszolgák mozgására emlékeztetnek: még tánc közben sem tudtak láncaiktól megszabadulni. Magával ragadó, eredeti ritmusa az ősi zenei kifejezésmódot idézi.”

Eredete

A szamba eredetileg több táncforma gyűjtőneve, melyeket az elmúlt évszázadokban az afrikai néger rabszolgák vittek magukkal Kongóból, Szudánból és Angolából új hazájukba, Brazíliába. Abban az időben ezt az igen népszerű táncfajtát semba néven ismerték, ami a tipikus csípőmozgásokat jelölte. A bantu népeknél az extázis, a mámorító tánc állt a középpontban, ami kultikus ünnepségeik jellegzetessége volt. Az afrikai tánckultúra a brazil partvidéken is elterjedt, s a táncnak Rio, Sao Paulo, Pernambuco, Bahia és Maranhao is otthont adott. Az 1920-as években került hozzánk először.

Mindemellett a körtánc is kedvelt volt, melynek középpontjában egy szólótáncos vagy egy pár is táncolt. A brazilok ezeket a táncokat Batuque, Lundu vagy Samba névvel jelölték, s mozgást illetve ünnepséget jelentettek. A legnépszerűbb körtánc a “Samba de moro” volt, melyet már a modern szamba elődjének tekinthetünk. A szamba zene az ősi Afrika kultikus zenéjéből származtatható. Fő hangszerei (dobok, harangok) főként afrikai eredetűek. A gyors, élénk zene ösztönözte a táncos mozgást.

Salsa története:

A salsa egy világszerte elterjedt társasági tánc neve, mely az utcai latin táncokhoz sorolható.

Nevét onnan kapta, hogy Ignacio Pinerio egy új zenei művének az Echale salsita címet adta 1928-ban, mely magyarul annyit jelent, hogy fűszerezd meg. Ez egyszerűsödött később salsára.

 Az 1970-es évek elejéig a különböző latin zenei stílusok és ritmusok gyűjtőneveként használták. Kubából származik.

A szegénynegyedekben élő emberek életérzését tükrözte. A zene feledtette velük mindennapi gondjaikat és a dalokban, a ritmusban és a táncban tudtak feloldódni. Hazánkban a rendszerváltás után a Budapesten élő kubaiak hatására kezdett el terjedni ez az ismeretlen tánc.

Többféle salsa létezik.

Kubai salsa:  A kubai salsára jellemző a természetesség, a vidámság, az egyszerű ritmus.

Puerto Rico salsa: Jellemzők rá a könnyed, elegáns mozdulatok. A puerto ricóiak kevesebb forgással táncolnak.

New York salsa: Teljes egészében megegyezik a puerto ricói salsa stílussal. Lendületes, laza mozdulatok jellemzőek rá.

Kolumbiai salsa: Külsőre egyáltalán nem hasonlít az eddig megemlített salsákra. Inkább gyors lépések jellemzőek ezért a  kolumbiai salsa  a legegyedibb és egyben a legkevésbé elterjedt stílus.

Los Angelesi salsa: A legfiatalabb a salsa stílusok között. Itt már akrobatikus elemek is megjelennek. A showtime stílus jellemző rá. Ejtésekkel, dobásokkal, átfordításokkal fokozzák a látványt.

Rueda: A salsa figuráit alkalmazó körtánc. A párok a kört alkotnak, vezényszóra, szinkronban táncolják a figurákat, gyakran párcserével.

Mára a salsa az egyik legnépszerűbb táncstílussá tudott válni a világon.

Csacsacsa a legkedveltebb társastánc.

Csacsacsa, eleinte csak zenei forma volt. Később lett belőle mesterségesen alkotott tánc. Latin-amerikai versenytánc. Ez a tánc Rumba és a Mambó egy változata.

Kitalálója egy kubai zenész, Enrique Jorrin, aki 1953-ban alkotta meg az elragadó zenét, a csacsacsát.

1954-től az első számú divattánc lett Észak-Amerikában, New-York Cityben, a Brodway-n a Palládiumot jelölik szülőhelyének.

Európa is lelkesedett minden latin-amerikai zene és tánc iránt így itt is hamar népszerű lett.

1957-től már Németországban is elterjedt, és igen népszerű lett több európai országban is.

A tánc hamar kedvelt lett a tánciskolákban, ritmusának és változatos, derűs figuráinak köszönhetően.

A versenytánc sportban 1961-ben került be, mint negyedik latin-amerikai tánc.

Három fajtája létezik, attól függően, hogy hol helyezkednek el benne a sasszék. Van tánctermi és utcai változata is.

Minden korosztály kedveli, könnyen tanulható, szórakoztatóan kihívó, kacér, flörttel kísért tánc. A tán férfi és női tagjai jókedvűen flörtölnek egymással és kacérkodnak a közönséggel.

Üteme 4/4 Tempója 32-34 ütem percenként. Ritmusa 2-3-4-és 1 csacsacsa.  Viszonylag gyors, kis teret betöltő tánc. A tánc jellegzetes csípőmozgással a nyújtott lábra történő súlyáthelyezésekkel jön létre.

Érdekessége, hogy rendkívül sok divatos diszkó és pop zenére lehet csacsacsát táncolni.

1982-ben magyar filmdráma készült Csacsacsa címmel, és a zenéjét a Hungária együttes szerezte.

A Dolly-Roll együttes is írt számot csacsacsa táncról, érzésről.

A hiphop egy életstílus, ami magába foglal megannyi dolgot, például a zenét, a rapet, ami a hiphop egyik fontos eleme, az öltözködést, és a szlenget.

ANGOL KERINGŐ: Az angolkeringő a Bostonból fejlődött ki kb. az 1920-as évek elején a sárutódjaként. Korábbi angol elnevezése (slow waltz – „lassú keringő”) is arra utal, hogy tulajdonképpen a bécsi keringő lelassításaként keletkezett. Az angol waltz kifejezés a német Walzerből eredeztethető, amely a bécsi keringő kialakulásakor nyert főnévi formát a walzen (forogni) ige átalakításaként. A Habsburg  Birodalomban  kialakult ekvivalensével szemben azonban itt a kerek mozdulatok mellett már egyenes mozgást is tapasztalhatunk.

Az angol keringőt származási helye alapján nevezték el, ugyanis az angolok a bécsi változatot ebben az időszakban és korábban is túlságosan közelinek, erotikusnak gondolták. Először az 1922-es világbajnokságon táncolták, de elnevezésére még csak 1929-ben került sor. A tánc a boszton és a Slowox stílusában kezdett formálódni. Kezdetben előretörekvő versenytánc volt, azonban később a fordulásokból az ütemek végét már összezárt lábak jellemezték. Szerkezete átlós jelleget kapott, mert a teljes fordulatok bonyolultnak tűntek, s a jobbra, ill. balra fordulásoknál csak háromnegyedet fordultak. A teljes táncformát az angol koreográfusok és tánctanárok alakították ki megközelítőleg mai formájára, amelyet az Imperial Society is elfogadott.

Az angol keringő a táncversenyek első programjaként szerepel; zenéje szentimentalista, érzéki vonásokat ébreszt, s ritmikusan lendülő mozgásaival a legharmonikusabb standard tánccá alakult. Táncos jellege a lassú és egyenletesen lendülő, térben haladó fordulómozgásokban nyilvánul meg, melyek törésmentesen uralják a táncparkettet. Emellett jellegzetessége még az emelkedések és süllyedések megformálása és az ezek közötti átmenetek hangsúlyozása.

Zenéjére az első ütem hangsúlya jellemző, lassan áradó, harmonikus forma és 3/4-es ütem jellemző. Tudásszinttől függően 29-32 ütem/perc a tempója, versenyeken azonban kötelezően 30 ütemet kell besűríteni egyetlen percbe.

KERINGŐ:A keringőnek két fajtája van az Angol és a Bécs keringő.

A bécsi keringő a legrégebbi hagyományú társastánc. Neve a német „waltzen” (forogni, keringeni) szóból származik és a talajon sikló lábak forgó mozgására vonatkozik.

A keringő gyökereit kutatva egészen a  12-13-századig lehet visszamenni, a minnesangerek idejéig. A német Springtanzban – amely páratlan ütemű táncrészként a páros ütemű, lépkedett előtáncot követte – felismerhető a keringő eredete.

LÉPÉSEI: A bécsi keringő, amely 6 lépésből áll, két (3/4-es) ütemre volt felosztva és egy teljes fordulással összekötve kiteljesedett az akkoriban még szokásos balett-technika segítségével. Német ország maradt a keringővel kapcsolatos események középpontja egészen a húszas évekig, amikor is a valcer úgy egy évtizedig háttérbe szorult a modernebb, dinamikusabb táncformák miatt. Angliában a bécsi keringő sohasem volt otthonos. Az angolok bécsi keringő elleni tiltakozását mutatja, hogy náluk ez a tánc a standard táncversenyek programjában az utolsó táncként szerepel, míg más országokban a harmadik bemutatandó tánc.

 ZENÉJE: gyorsan folyó, temperamentumos, szárnyaló, lendületes Zenei üteme: (3/4-es) Tempó: tudásszint szerint 50-60 ütem/perc Versenyeken 60 ütem/perc

A break tánc vagy bboying ( vagy ismertebb nevén "breakdance" ), a hetvenes években indult zenei stílus. A zenére jellegzetes táncmozgás is kialakult az Amerikai Egyesült Államok-beli nagyvárosokban a korai években. Eleinte szelídebb mozdulatokat tartalmazott, de az idő előrehaladtával és a tánc-stílus fejlődésével egyre több akrobatikus elemet, mutatványt tartalmazott. A bboying-nak 4 féle csoportja alakult ki: toprock, footwork, freezes és power moves. Így vannak sorban a bboying nehézségi szintjei is, kezdve a toprock-kal, ami a legkönnyebb, és amit általában egy bboy arra használ hogy "bemutassa" a stílusát. Utána jön a footwork, ami tulajdonképpen egy bboy módja arra hogy kifejezze önmagát. A footwork az amit sokan le néznek a power mellett, de egy stylehead (olyan aki nem powert, hanem inkább toprock-ot és footwork-öt használ leginkább) bármikor képes egy csatában simán csak a stílusával felülkerekedni egy powerhead-en (az aki nem nagyon csinál footwork-öt, csak powert). A freeze (ahogy a neve is mutatja) egy olyan mozdulat, ahol a bboy, általában miután befejez egy set-et, egy pózban megáll. Ezek általában olyan mozdulatok, amelyekhez fizikai erő, technika és egyensúly egyaránt szükséges. A power pedig az, amit az ember a leggyakrabban a tévében lát, ami annak aki nem bboy, úgy jön le hogy ennyiből áll a bboying és az egyszerű ember nevezi általában "breakdance"-nek. Ilyen például a windmill, flare, ami a gimnasztikában is jelen van. Fejen, háton, vállon pörgés, ezer és ezer variáció, amihez a látszat ellenére nem igazán fizikai erő, inkább technika és egyensúly érzék kell. Ezeken kívül a bboying sok új elemet tartalmaz amióta megjelent, egy ilyen például a "threading", amit már az "absztrakt" stílusú bboy-ok egyre többet gyakorolnak.