Csacsacsa (Suba Sára)
Csacsacsa a legkedveltebb társastánc.
Csacsacsa, eleinte csak zenei forma volt. Később lett belőle mesterségesen alkotott tánc. Latin-amerikai versenytánc. Ez a tánc Rumba és a Mambó egy változata.
Kitalálója egy kubai zenész, Enrique Jorrin, aki 1953-ban alkotta meg az elragadó zenét, a csacsacsát.
1954-től az első számú divattánc lett Észak-Amerikában, New-York Cityben, a Brodway-n a Palládiumot jelölik szülőhelyének.
Európa is lelkesedett minden latin-amerikai zene és tánc iránt így itt is hamar népszerű lett.
1957-től már Németországban is elterjedt, és igen népszerű lett több európai országban is.
A tánc hamar kedvelt lett a tánciskolákban, ritmusának és változatos, derűs figuráinak köszönhetően.
A versenytánc sportban 1961-ben került be, mint negyedik latin-amerikai tánc.
Három fajtája létezik, attól függően, hogy hol helyezkednek el benne a sasszék. Van tánctermi és utcai változata is.
Minden korosztály kedveli, könnyen tanulható, szórakoztatóan kihívó, kacér, flörttel kísért tánc. A tán férfi és női tagjai jókedvűen flörtölnek egymással és kacérkodnak a közönséggel.
Üteme 4/4 Tempója 32-34 ütem percenként. Ritmusa 2-3-4-és 1 csacsacsa. Viszonylag gyors, kis teret betöltő tánc. A tánc jellegzetes csípőmozgással a nyújtott lábra történő súlyáthelyezésekkel jön létre.
Érdekessége, hogy rendkívül sok divatos diszkó és pop zenére lehet csacsacsát táncolni.
1982-ben magyar filmdráma készült Csacsacsa címmel, és a zenéjét a Hungária együttes szerezte.
A Dolly-Roll együttes is írt számot csacsacsa táncról, érzésről.